_Múlt.Történelem.

Keresgéltem, és találtam...:)

Tudom,sok minden volt, amit nem ártultam el
de mindennek oka ez, csak néha mondani sem kell.
amikor azt hiszi, hogy már többé nem érdekel.

Van-e  más, akivel nélküle...együtt létezel?

Kifogások között sok kacat az asztalon,

kósza gondolatok, de én nem hánytorgatom,

mikor felkelsz, és csak reméled rosszat álmodtál.

hogy rémálom volt ez,s ez az egész távolság...

Amikor elképzelted, ő olyan másnak tűnt,

aztán ráeszméltél, ez csak egy átlag , de nem bűn-

s amikor kérdeztél Tőle, ő nem felelt, 

még a kérdésedet sem hitte el.

Nem mersz szólni róla most még senkinek sem,

néha pedig jobb volna,mert ezzel csak azt éred el...

Van egy titkod tudod,s ha erre fény derülne,

lehet az egész világban a legboldogabb lennél Tőle.

Nincsen messze, de mégis nagy távolság, álmomvilág-

mesék szülöttje, egy tündérország,ami csak rám vár.?

Herceg egy daliáns királyfi, néha jó volna ezt elhinni.?

Van ilyen valaki?

(2009.)

Mostmár tudom a választ! :) 
Csak egy Nika.

Tovább »

_tükörkép

 Utálni lehet valakit,azért amilyen...
Lehet szeretni valakit, azért amilyen...
Sajnálni lehet valakit, azért amilyen...
Irigykedni lehet valakire, azért amilyen...
Látni lehet a rosszat valakiben, azért amilyen....
Látni lehet a jót valakiben, azért amilyen...
De csak az látja meg a rosszat és a jót a másikban,aki tükörbe tud nézni...
Azért amilyen.

Az életben sokminden változik, semmi sem marad ugyanaz, néha csak egy kisgyerek vagy, másik percben már felnősz, és mindent itthagysz. Az emlékeket kitéped magadból, lassan elhalványulnak,a nehéz kövektől megszabadulsz,amik az úton akadályként előtted álltak. Észreveszed, hogy már boldog vagy. Bár félsz az ismeretlentől, legszívesebben szárnya kapsz... de íratlan szabályként az égből való zuhanás félelme építi fel benned egy újabb falat. Minden egyes perc egy újabb tanító pofon. Akármennyi percünk van, esélyt ad nekünk, az életünkben élünk, a változásoktól nem félhetünk. Ameddig lehet ki kell élveznünk, az ismeretlent meg kell ismernünk. Az emberekbe bele kellene látnunk, nem csak a felszínes dolgokban látszódik az álmuk az álarc gyakran téves képet mutat, csak a másik pillanatban jövünk rá néha,hogy az álarc mögött ki van....

Tovább »

_áááááá

Dolgok, amiket nem mondunk ki,,Vannak. Mégis jobb elhallgatni.Minden érzés egy-egy dalban,
a szív szava halhatatlan.És egy gondolat, ami bennem van,de nem csak egy, hanem többszáz az, és bennem is marad. Mindig a holnap, vagy a következő gondolat, a jelen már csak múló pillanat.Tegnap még minden más volt, a kapcsolat másként alakult. De a tegnap már nagyon rég elmúlt,,, sorozatosan jönnek az újabb napok, mindig valami új érzést kapok, s rájövök, nincsenek véletlenek. Nem lehetnek azok. Sok mindent nem értek, és talán nemis fogok. Nem is érdekelnek nagyon azok a dolgok. Mindenki csak beszél, holott semmit nem tud, mindenki azt hiszi magáról,hogy annyira okos,mindenki úgy tudja, annyira képben van, pedig nem igaz. Mindenki csak látszatról ítél, s nem tudják,hogy az ember valójában mit is ér. Mit gondol, hogy érez, volt-e már szúrás benne, amitől elvérzett. Buktunk-e már el valahányszor, és újból felálltunk a földön a sárból. Mindenki próbálkozik, de valaki nem mer... a sebektől amit már kapott, fél,hogy ismét a földön hever. Miért van az, hogy félünk? Miért nem félelem nélkül élünk? Az élet hihetetlen, sok mindent nem értet meg...Felbukkan valaki, ismered, tudod,hogy ki...véletlen nem lehet, a sors játsza ezt veled? Hasonlóságok a köbön, hát így az emlékeket sajnos őrzöm. Nem akartam én ezt elhinni, még most  is alig tudom felfogni. Hogyan? Miként? Miért most?Vagy miért nem? Alig értem... Néha fura vagyok, na és aztán? tudom,hogy sokszor olyan,mint aki a másvilágon jár... Vannak álmaim, mint mindenkinek...néha feladom őket, csak,hogy könnyebb életet éljek. Néha boldog vagyok,akkor szárnyalok...máskor az arcomról a könnyeimet takarom. Mint mindenki, egyszer fent, másszor lent a mélyben, egy üresség közepében. Talán önző vagyok,,, igen, minden bizonnyal, sokat foglalkozok a zűrzavaros szívem bajával.Mintha csak az lenne lényeg, amit én érzek, pedig aztán próbálok megfelelni mindentéren akárhogy. Néha elvesztem önmagam,,, na igen,amikor ilyenekt írok,akkor érzem úgy, hogy önző vagyok,minden sorom magamról szól, hogy mi a bajom. Pedig ezt sem akarom. Igazából minden okés velem, csak most ilyen hangulatom volt,hogy írodjon egy ilyen... Ennyi lenne talán, nincs is benne lényeg, a szív szavát se érthetném én meg. 

Köszi,hogy benéztél:
Nika

Tovább »

_ennyi.

...ez nem a te hibád, hogy előtted más gázolt rajtam át...hogy átvertek, s azt hittem nincs tovább...hogy az lettem, aki nem akartam, s most végül én állok előtted a bajban.
Megfogadtam,hogy mindent ugy teszek, ahogy hiszem,hogy a legjobb lesz nekem.
Persze tudom, a világ nem hibátlan, s nem bánom,hogy egyszer-kétszer hibáztam.
Ami azt hiszem jó, az a legrosszabb,,,mindig fejjel megyek a falnak.
Az érzéseimet nem fogom mutatni, mert sebezhetővé nem akarok válni.

Tovább »

_mert Más.

 Mert Más tudja mit akar, Más elé már állni és arcába vágni, azokat a szavakat. 
Más mer beszélni, őszinte szavakkal dobálózni, és eldönteni, hogy az élet mit takar.
Más álmodozik, hiába való utakon nem jár, csak azt tartja szem előtt, amit nem zár el akadály.
Más önmagába mer nézni, és ott belül rendet tud tenni, más a szilánkokat nem ragasztja össze, szétszórja, eltünteti örökre.Mást nem sért meg újra a törött darab, összeforr, de mindvégig pecsét marad. Másnak könnyebb minden, jó elhinni, de mégis lehetetlen.Mert Más szembe mer szállni a dolgokkal, küzdeni tud erővel,szívvel,akarattal. Győzni is tud  Más, de veszíteni is. El tud bukni, de a célba felis tud érni. Más erős, Más okos, Más nem téved, vagy ha mégis, helyrehoz mindent. Más eltudja mondani mit érez, tudja ,hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek. Más  a szemébe tud nézni annak, akit a fájdalom megtörtt, és az út szélén ott hagytak. Mert Más eztis megtudja tenni, és Más a dolgokban a szépet tudja látni. Más lázad, keresi az utat. Hogy mi a vágya? Hol az álma? Nem tudhatja,de végig akarja.. Más ezt teszi, Könnyeit elrejti, Ha kérdezik hogy vagy? Ő azt mondja: köszi, minden jó ma. És tovább áll. Belül szenved, ordít tán. Mert Más így nézi, a dolgokban a szépet a jót reméli. Más elhiszi, hogy mindennek oka van, de azt is, hogy a halandó is lehet boldogtalan. Más tudja, hogy boldognak kell lenni, csak merj érte mostmár valamit is tenni. Más így csinálja, irigylem is sokszor a dolgokat utána. Kár, hogy Más nem én vagyok, de ki tudja? Lehet, hogy hamarosan megváltozok.

Nika.

Tovább »

_folytatás...

 Mindenhol, még a csapból is ez folyik.
Az áradat tarol, s a vörös iszap hódít.
Talán még most sem fogtuk fel tejlesen,
mit jelentett ez a veszedelem.
Kihalt folyók, összedőlt házak
az emberek az utcákon sírnak.
Félelem mindenhol, nem tudjuk mi lesz...
de egy biztos, a remény rajtunk erőt vesz.
Hittel kell élni, bízni, remélni,
szeretetet adni, kapni s cserélni.
Akár Bobán, akár máshol bárhol.
a világ messze részén, távol
összekell fogni, cselekedni, hogy élhess,
hogy nyugodt szívvel Te is mástól kérhess.
Az emberek nevetséges...
tönkreteszik a saját életüket.
Kiírtják magukat, mérgezik ezzel-meg azzal.
senki nem törődik a másikkal.
Ebben a világban élünk, 
mégis  a jobbért semmit nem teszünk.
Remélünk? Félünk? S közben elveszünk
De hiszünk, és ha baj van ott leszünk.
Mert nincs mese, 
tenni kell ellene,,,
hogy ne így nézzen ki a természet,
ahol még a nyaradat boldogan leélted...
mostmár egy kihalt, sötét árnyék lett helyette
, a vörös iszap ezt tette...
Ne akard,hogy ez legyen a folytatás,,,
mert a kép önmagában is rossz látvány...
hát akkor a valóság...?

Tovább »

_Segíts!

Tovább »

_összevisszaság.

  Nézte ahogy minden kisiklik előtte. Ahogy a dolgok új fordulaltot hoztak az életében.Nem gondolta, hogy ez mind megtörténhet. Akár egy tündérmesében, ahol a kiálynő most talán Ő lehet. Nem kell a dolgokat feketén vagy fehéren látni, vannak átmenetek. Ha ma esik, holnap bizonyára szép idő lesz--, vagy ha esik az eső és süt a nap, az ég is szivárványt mutat. Hisz minden változik, ami ma jó azt lehet hogy holnap utálod. Vagy amit gyülöltél, megvetettél, hirtelen valami folytán róla mást képzeltél. Ahogy Ő is. Csak nézett maga elé, az idő pergett.De az arcán most egy mosolyt ejtett.Tegnap még sírt, mostmár a boldogságtól írt. De nem tudott. Nem jöttek a szavak, gondolatok százai lepték el az agyat. Mégsem tudta papírra vetni azt amit érzett, de nem tudta miért? Talán feledésbe kellene dobni az emléket? Vagy előre nézni, ahogy a mondás tartja, ne nézz a múltba vissza. Ő soha nem fogja elhallgatni honnan jött, mi volt a célja... de az álmát még soha senkinek nem mondta. MAgában tartotta, titokban remélte, foggal-körömmel küzdött érte, hogy elérje. Hitte, hogy egyszer ő lesz a csúcson, ahonnan majd mosolyogva néz az emberekre, akik küzdenek tovább a felfele vezető úton... Másnak érezte magát, pedig ugyanaz volt. Egy ember, akinek minden a másikról szólt. Emberek vagyunk. Néha hibázhatunk. Mindig ezt tesszük, és csak utánna mondjuk azt: kérlek feledjük. Minden csak álca, ez a mai világ átka. Talán a szemek árulkodnak, vagy egy mosoly, akár egy grimasz, ami lehet pozitív is, akár pimasz. Emberek vagyunk.Elmegyünk egymás mellett, bárki bármikor bárkit megölelhet. ??? Mindig a "különcökre" furcsán nézünk,,,pedig szerintem mi tévedünk. Vannak akik felvállalják, azt AKIK, Őket kellene tisztelni jobban és megérteni. Nem az álcázás nagy művét mutatni, s magunkra ismét csak egy állarcot felhúzni.

Nika

Tovább »

_Szabadon hagyott szívek.

 Amióta elmentél magányosan bolyongok.
az élet véget ért, és csak annyit sem mondhatok:
hogy tudtad mit éreztem, mi volt amikor vétkeztem
hogy tudtad, hogy ugy szeretlek, ahogy már soha téged nem szerethet senki sem.
Két év ugy ment el,hogy észre sem vettem.
de most? Hirtelen feleszméltem.
Két év ugy ment el, hogy észre sem vettél...vagy talán mégis.
és távolról szerettél.
Amikor eltűntem, próbáltam feledésbe dobni az emlékem.
hirtelen felszívódtam,gondoltam lezárom a múltam.
én hülye? hogy hihettem, hogy egy-két nap után elmúlik minden...?
És lassan... teltek a napok,hetek,hónapok...és egy év.
És most minden más, más lett a fontos, más az első érték.
Megváltozott minden, erőm már nincsen-
néha ugy érzem feladom, magam csak áltatom...
becsapom.
Mindenki másnak gondol,mint aki vagyok...
valamikor ördögi, máskor angyali állarcot mutatok...
Pedig egyik sem az, amit belülről birtoklok...
De ismét,,,miért írok? Miért fájt az,amiért sírok.
...amióta eltűntél, és a barátság megszakadt
azóta számolom újra a hétköznapokat.
A megszokott monoton hangulat... egy-egy dallam-
minden egy emléket idéz fel egy pillanatban.

Tovább »

_hiányzol:S nagyon.

Annyi minden kavarog bennem, annnyi minden, minek talán semmi értelme.
Az élet egyszercsak megváltozott körülöttem, és most nézem, ki is lettem?
Ugyanaz vagyok, de ha külsőre is, akkor belül is tudom,hogy változok.
Nem akarok bántani másokat és nemis teszem
ha fáj belül némán tűröm,  szenvedek, de nem menekülök.
Furcsa egy érzés ez bevallom, nemis tudom mit értek ezalatt,
csak vagyok, és teszem azt, amit azt hiszem jó, de lehet mégsem igaz.
ÁÁÁ, a fenébe is, mi történt? Miért mentél el? Miért hagytad itt a barátaidat?
Miért kellett eltűnnöd innen lentről, miért nem volt jó itt? Hiányzol, nagyon,,,és már több mint egy éve:(
Ha szomorú vagyok, az eget bámulom, tudom,hogy ott vagy fent és vígyázol ránk,
tudom,hogy nevetsz, és már boldog vagy,és sok embert megtaláltál.
Felfogni nem tudom, és nemis akarom,
olyan mintha még itt volnál, mintha még mindig a kamerán keresztül mosolyognál rám.
Igértem valamit, de nem tartottam be, kérlek bocsáss meg érte.
Hiányzol nagyon, nagyon, nagyon...kegyetlen volt ez ami történt.
és válaszok? azok hol vannak? ki írta a könyvet, és ki forgatta a lapokat?
most kitöröltek egy oldalt? visszalapozni nemis szabadna? a múlt hol maradt abba...
Hiányzol nagyon . Ennyi. És felfogni soha nem tudom. Nem akarom. nem engedlek el! SOHA

ez egy ilyen bejegyzés, elnézést, kitört belőlem, lekellett írnom,...

Tovább »

_színház...

-Hát nem érted? Nekem a színpad az élet. Mikor kigyúlnak a fények, aztán meg az emberek csak néznek. Ez kell nekem.Ez éltet.Sajnálom,hogy Te ezt nem érted.
-Mi a jó abban, amikor fennt vagy és látszol? Mikor izgulsz, és félsz, hogy hamar Te hibázol? Hogy nincs nyugodt perced, mert lámpalázban szenvedsz...hogy csak állsz és várod amint percek leperegnek.
-Látod, ezaz,Nem érted ezt meg. Van egy csoda, ami csak fenn történik meg.Ott Egy ember vagy, egy kiválasztott.Aki azért jött, hogy a színpadon játszon.Megmutathatni, hogy Te mennyire más vagy, miközben ugyanaz maradsz, de az emberek Ott máshogy látnak.
-A színészek élete szenvedés, sok munka és hol van az elismerés? Sok idő elmegy a semmibe, belefáradsz,hogy eljátszod azt akit nem szeretsz.Olyat csinálsz, aminek nincsen értelme.Ha belegondolsz, mit érsz el vele?
-Még most sem értesz meg. Ha ugysem hiszel bennem, akkor ne kérdezz meg. A színpad.A közönség. Az állarcok.A nézőtér.A darab.A hangulat.A taps.Mind valamit Neked ad. Nem tudom elmagyarázni, és talán nemis akarom.Én érzem azt az érzést amit tőle kapok.Vagy kaptam.Mostmár múlt idő. Sajnálom,hogy rosszul döntöttem, és ez ilyenkor jön elő.Mikor látom őket, ott fenn a színpadon, a sok elismerő tekintet mind nekik szól.Ők játszanak, a darabot élvezik, szeretik amit csinálnak, és ezt éreztetik. A tapsvihar ami ezután jön, a tekintetek amik nevetve a színészekre néznek.Hihetetlen erő, ezt kell hogy érezd.Hiányzik a színpad.Hiányzik a színház, ilyenkor rájövök,hogy hibáztam, és mostis Te hibáztattál...
-Nem értelek, igazad van.Én nem szeretek feltűnő lenni, nem szeretek a középpontba berekedni.Nem szeretek nyilvánosan szerepelni, mert félek, hogy tévedek, vagy elfelejtem mit kell tenni.Nem szeretek mások előtt feltűnő dolgot csiálni, mert félek, hogy rám ugy néznek, hogy kár volt bármit is tenni...Nem szeretek a közönség előtt állni, mert korlátaim vannak, és nem tudom milyen kivülállóként engem látni. Félek ezektől a dolgoktól, nem értelek meg Téged.De mostmár remélem, hogy kicsit közelebb értem.
-Korlátaid vannak, mit lekell döntened.A falakat körülötted el kell felejtened. Csak Te vagy, és mégis minden, ugy kell látnod magad, mint akinek hibája nincsen. Hinned kell abban,hogy jól csinálod, nem vetheti szemedre senki, hogyha néha hibázol. Meglátod  mi az az érzés, ami akkor kerül elő, mikor a tapsvihar Neked szól, és a közönség megőrül. Te mosolyogsz, talán még a könnyed is folyna, ha engednél neki, de a darabba bele nem szólna.Vagy énekelsz, és csak azt látod, hogy mennyi szem az aki Rád nézett és csillogott.A közönségnek valami újat adsz, és Te ennek örülsz, mert többet kapsz. Ez az az érzés.Ezt kell ,hogy érezd.Hiányzik a színház, de talán még kapok lehetőséget.Mostmár érted?
-Mindenki döntse el,kinek mit ér ez?És ezzel az egésszel mit érez.?

nika. hiányzik.:(

Tovább »

_....?

Mikor minden klappol,aztán meg semmi
ilyenkor érzem azt,hogy fel kell adni.
Mikor minden egyszerre megváltozik
az élet állandó akadályok elé gördít.
Tökjó minden, egyik pillanatban még örülsz
a másikban pedig könnyeid elől menekülsz.
Titokban tartod, mert tudod hülyének néznének
Értesz ebből valamit? A kérdés ez.
Csak annyit tudsz, amennyi azthiszed elég
Majd a hazug szavakat mind utoléri a szél.
Vagy nem? és ezis titok marad?
soha nem fogja megtudni mire gondoltam ezalatt?
Nem voltak szavak, nem mondtam ki
De azthittem érti azt ahogy Ott voltam valaki.
Valaki aki neki többet jelent egy szimpla barátnál.
Valaki aki talán többé nem vágja át magát.
valaki aki most új kezdet elé néz.
Mert a múlt lezárult, a folytatás viszont nehéz.
Majd egyszer mindeki megtudja, hogy miért volt mindez
Hogy könnyebb volna eldobni a múló rossz emlékeket.
Nem mondasz semmit ki, de az arcodon látszik,
látszik a tekinteted a szemed csillog, és ámít.
Félsz, ha megtudnák ők...hülyének néznének.
De csak ennyi az egész, az érzésekért számon nem kérhetnek.
Igazából még magam sem tudom,hogy ki iránt mit érzek.

Tovább »

_nemtudom.

Hát egy szó... Frankó volt. Ismét az emlékekbe ringatott. De minek? Miért csinálja ezt veled?
nem értek én semmit sem:( csak azt tudom, hogy hiányzott. Hiányzott, és most talán hibázott.
Mindegy már, elmúlt a nyár. Ez egy újabb fejezet, ő már többé nincs melletted. Nem lehet.
Bár a szíved kettétört, nem tudod,hogy folytasd tovább,,,el kell takarnod a könnyeid, hogy senkit ne láss. Milyen úton tartassz, hol szakad majd le a híd? Mi lesz ha nem bírod tovább és elsüllyesz lassan...csak így. :( Akárhányszor megpóbáltál továbbmenni, valami mindig visszahúzott, de tudod erős vagy és bátor, most már neked kell egyedül járni az úton. Ne fordulj vissza, az idő kereke forog, nem tudhatod ugyan, hogy mit akart veled, és hol hagyott...? Mikor arról volt szó, hogy csak ennyi, egy elfolytott érzés, de elkell tudni engedni...mikor arról volt szó,,,de most? Most ez mi? csak így hirtelen előtört belőled valami? Naneee,ez így nem fer, hogy mindig az a naiv, akit valaki hagyott elveszni, és most belegyalogol ismét élete közepébe, hogy talán a hülye már nem érez semmit se. Nem is.Lezárult.Eltűnt. Csak egy megálmodott álom volt. De sokkal több annál.Mostmár minek is említeni, ha tudod azzal csak hibáztál.  Hiba,hiba, mintha minden egy elromlott gép volna. Csakhogy azt meglehet javítani,vagy a szervízből egy újat kibérelni, de itt? A valóvilágban? itt semmire sincs garancia, és semmit sem modnhatunk biztosra. Ha azt mondod: szeretlek. Honnan lehet tudni, hogy holnap vagy egy perc múlva is ugyanazt jelenti neked ez. ? Hát nem tudhatod, ezért kockáztatsz, minden egyes nappal újabb esélyekért kiállthatsz. Néha jó belemélyedni az emlékekbe, néha viszont a legkínzóbb pillanatok egyike. És Te csak gondolkozol,,,de min? Mintha változtatna valamin...? De Te nem tudod. Nem tudsz semmit sem. Csak vagy egy lány, vagy ép egy srác, akinek nem tudod mi az értelme.

De Tudod,,, és azt is hogy nem vagy bátor és kétségek közt harcolsz,mert félsz,hogy az útról visszatérsz. Benne van ezis, azért élet az élet...akadályokat kell átugrani, s közben remélhetsz.

Nika. Ezmostígyjöttössze:/

Tovább »

_szakítás...

Amikor elszakadtok egymástól, megszakad a szívetek,
tudjátok hogy egy új kezdet... egy újabb időszak áll előttetek...
Külön utakra kell hogy lépjetek.
Egymástól távol. Nem kulcsoljátok többé össze kezetek.
Amikor elérkezett az az idő, amit ugy hittetek sosem jön el...
de hamarabb mint gondoltátok volna itt van, és küzd ellenetek.
Mindegyikőtöknek könnyes az arca, bár mindkettőtök eltakarja.
Megszakad a szívetek. Sírtok. De harcoltok ellene.
Mi történt vagy mi nem? Túl sok volt a félelem?
El kell most válnotok…hogy önmagatokra találjatok.
Ki akarta hogy így legyen? Mikor mindketten szenvedtek?
De tudjátok…idővel rájöttök ez volt a sorsotok. Megszokjátok.
Megszakad a szívetek. Most sírtok. Szenvedtek. De némák vagytok.
Magatokban zokogtok.
Elérkezett az út, merre tovább? Senki nem ad választ, csak nézitek némán egymást.
Most mennetek kell. De külön útra lépve. Nem beszélve. ..
-Ne felejts el, csak ennyit kértem. És talán titokban még reméltem.
Emlékezni fogok Rád mindig, és az eltöltött pillanatokban fogok hinni.
Keresni fogom a boldogságot, tudom és hiszem,hogy visszatalálok.Rá találok.
Megtanítottál szeretni, megtanítottál érezni.Megtanítottál Zenélni. Egy újabb emléket fogok majd felidézni.
A Múltam lett. Elmúlt. De az érzés még visszajöhet.
De most el kell tudnom engedni, kérlek Ne is kövess.
Csak számolom a napokat, amik lassan múlnak nélküled.
De tudom,hogy minden rendben lesz, hogyha elmúlik a rémület.
Számíthatsz rám ezentúl is, ugy mint talán még sosem,
Itt leszek ha bajban vagyszükséged lenne bármire.Egy Barátod leszek.
Csak szólj. De most megszakad a szívem.
Keresem az arcodat, és mindenhol csak kérdezem hogy miért történt ez velem?
Elrontottam mindent, vagy Te voltál aki hibázott, most pedig ráfázott…?
Nem érdekes semmi sem, most ennek így kellett lennie.
Két külön Út. Ami talán még összefut.
De addigis új élmények, új barátok, új emlékek, és új csalások.
Új kudarcok, új győzelmek,új esélyek,és új szerelmek.
Nem tudhatod mit hoz a jövőd,mit tartogat a sorsod
ki talál rád, vagy kit találsz meg, és merre mész az úton.
Érnek még csalódások, de menni kell tovább.
Egyszer tudom,hogy célba érsz és a végén célt találsz.
Ennyi lenne mára,köszönöm,hogy benéztél.
S ha talán elkell válnotok egymástól, akkor is mindig reméljél.
Muszály volt ezt leírnom, nem csak saját tapasztalat…
a szakítás fájdalmas,ugyanakkor Tőle erőre is kaphatsz!
Ne add fel az álmod, tudom,hogy megtalálod.
Remélem érteni fogod, mire gondolok.


Nika.

Tovább »

_Féltem...féltettél.

Féltem, és féltettél.,éltem, és éltettél,,.kértem, és szerettél...de most? Értem mit tennél?
Láttam és hallottam, képzeltem és arcodba vágtam, fájdalmat okozva nem értettem miért hibáztam?
Tévedtem és tévedtél, azt mondtad, szerettél,elhittem,hogy nem így akartad, de most végül ez lettél...
Próbáltam, de hiába...szakadék szélére  kiálltam, végül befejeztem, és azt mondtam , ennnyi lettem...
Megállítanáál ha látnád hogy a mélybe esek?
Ha a széllel szembe soha partot nem érhetek?
Ha látod, hogy az árral szemben hiába úszom?
A végén, ugyis jól tudod a vízbe fulladok?
képek és emlékek, hiába is meséltem,a múltam kitörölni nem merem, de most? érted megtegyem?
Előttem álltál és néztelek, rájöttem soha nem értettelek,mit tettél vagy mit tettem? Ez a kérdés:véletlen?
Utcában fénnyel szemben, átgondoltam veled ellenben, távolságot tartottam, és a végén mégis hibáztam.
Mi a jó? vagy mi nem, a kérdésre a válasz:igen.egy vallomás kellene,de mond el mit érsz el vele?
Azthittem,  hogy megteszem, de rájöttem nem tehetem,hát megint én tévedek,de véletlenek nincsenek....

Nika írta, ez jutott mára, köszi,hogy benéztél:)

Tovább »