_színház...

-Hát nem érted? Nekem a színpad az élet. Mikor kigyúlnak a fények, aztán meg az emberek csak néznek. Ez kell nekem.Ez éltet.Sajnálom,hogy Te ezt nem érted.
-Mi a jó abban, amikor fennt vagy és látszol? Mikor izgulsz, és félsz, hogy hamar Te hibázol? Hogy nincs nyugodt perced, mert lámpalázban szenvedsz...hogy csak állsz és várod amint percek leperegnek.
-Látod, ezaz,Nem érted ezt meg. Van egy csoda, ami csak fenn történik meg.Ott Egy ember vagy, egy kiválasztott.Aki azért jött, hogy a színpadon játszon.Megmutathatni, hogy Te mennyire más vagy, miközben ugyanaz maradsz, de az emberek Ott máshogy látnak.
-A színészek élete szenvedés, sok munka és hol van az elismerés? Sok idő elmegy a semmibe, belefáradsz,hogy eljátszod azt akit nem szeretsz.Olyat csinálsz, aminek nincsen értelme.Ha belegondolsz, mit érsz el vele?
-Még most sem értesz meg. Ha ugysem hiszel bennem, akkor ne kérdezz meg. A színpad.A közönség. Az állarcok.A nézőtér.A darab.A hangulat.A taps.Mind valamit Neked ad. Nem tudom elmagyarázni, és talán nemis akarom.Én érzem azt az érzést amit tőle kapok.Vagy kaptam.Mostmár múlt idő. Sajnálom,hogy rosszul döntöttem, és ez ilyenkor jön elő.Mikor látom őket, ott fenn a színpadon, a sok elismerő tekintet mind nekik szól.Ők játszanak, a darabot élvezik, szeretik amit csinálnak, és ezt éreztetik. A tapsvihar ami ezután jön, a tekintetek amik nevetve a színészekre néznek.Hihetetlen erő, ezt kell hogy érezd.Hiányzik a színpad.Hiányzik a színház, ilyenkor rájövök,hogy hibáztam, és mostis Te hibáztattál...
-Nem értelek, igazad van.Én nem szeretek feltűnő lenni, nem szeretek a középpontba berekedni.Nem szeretek nyilvánosan szerepelni, mert félek, hogy tévedek, vagy elfelejtem mit kell tenni.Nem szeretek mások előtt feltűnő dolgot csiálni, mert félek, hogy rám ugy néznek, hogy kár volt bármit is tenni...Nem szeretek a közönség előtt állni, mert korlátaim vannak, és nem tudom milyen kivülállóként engem látni. Félek ezektől a dolgoktól, nem értelek meg Téged.De mostmár remélem, hogy kicsit közelebb értem.
-Korlátaid vannak, mit lekell döntened.A falakat körülötted el kell felejtened. Csak Te vagy, és mégis minden, ugy kell látnod magad, mint akinek hibája nincsen. Hinned kell abban,hogy jól csinálod, nem vetheti szemedre senki, hogyha néha hibázol. Meglátod  mi az az érzés, ami akkor kerül elő, mikor a tapsvihar Neked szól, és a közönség megőrül. Te mosolyogsz, talán még a könnyed is folyna, ha engednél neki, de a darabba bele nem szólna.Vagy énekelsz, és csak azt látod, hogy mennyi szem az aki Rád nézett és csillogott.A közönségnek valami újat adsz, és Te ennek örülsz, mert többet kapsz. Ez az az érzés.Ezt kell ,hogy érezd.Hiányzik a színház, de talán még kapok lehetőséget.Mostmár érted?
-Mindenki döntse el,kinek mit ér ez?És ezzel az egésszel mit érez.?

nika. hiányzik.:(